Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hiszékeny zöldségek
Történt egyszer, egy tikkasztó nyári délután, amikor még a vén diófa is kókadozott a nagy hőségtől, hogy a két szomszédasszony összedugta fejét a kert végében. Nem is sejtették, hogy a fán ott ül harmadiknak Fecseri, a mindent kilocsogó verébanyó.
_ Jaj, szomszédasszony! Micsoda hőség van itt kint a kertben! – törölgette homlokát az egyik.
_ Bizony aranyom! Sült almát lehet szedni a fáról! - felelte a másik.
- Az éjszaka biztosan vihar lesz – kémlelte az eget az egyik.
- Forgószél aranyom, óriási forgószél lesz! – vágta rá a másik
Nem lett volna semmi baj, de meghallotta ezt a fán fülelő Fecseri anyó. Nem is kellett neki több! Máris repült az egresbokor tövébe és elújságolta az egércsaládnak:
- Forgószél lesz! Bújjatok el, mert óriási forgószél lesz!
Az egerek szétfutottak a kertben és minden állatnak elmondták, amit hallottak.
- Mi nem érezzük! – hitetlenkedtek a hangyák.
- Nem is lesz abból semmi! – mondta az öreg sün és nyugodtan szunyókált tovább a mogyoróbokor árnyékában.
Legutoljára a csiga tudta meg. Sietett a zöldségföldre, ahogyan csak bírta. Bármennyire is sietett, mire odaért este lett.
- Bújjon mindenki ahova tud, mert jön a forgószél! – kiáltotta el magát és gyorsan behúzódott a házába.
Megijedtek a hiszékeny zöldségek és azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek.
- Elbújni nem tudunk, kapaszkodjunk meg egymásban! – tanácsolta a legkisebb sárgarépa.
Így történt meg, hogy egymásba karoltak a zöldségek leveleikkel, indáikkal. A sárgarépa a petrezselyembe, a petrezselyem a zellerbe, a zeller a karalábéba. A karalábélevél összefonódott a karfioléval, a karfiol átölelte a káposztát. A káposztalevél ráborult a salátára, a saláta a sóskára, a sóska belekapaszkodott a paprikába, a paprika pedig a paradicsomba. A tök és az uborka indái ijedtükben felfutottak a kerítésre és ott fogódzkodtak meg egymásban. A krumpli pedig, száraiból olyan sűrű halászhálót terített a földre, hogy még a legkisebb krumplit sem tudta volna a forgószél kifújni alóla.
 Az állatok mind nyugovóra tértek. Csak Fecseri anyó leskelődött kíváncsian fészkéből, a diófa lombjai közül. Elmúlt már éjfél és jött a hajnal, ám sem forgószél, sem vihar, de még egy apró szellő sem fújt át a kerítésen.

Reggel akárhogyan is igyekeztek a zöldségek, már nem tudtak kiszabadulni egymás ágas-bogas szárai közül. Amikor a két szomszédasszony kiment a kertbe, nagyon elcsodálkoztak. „Itt járt a forgószél! Itt járt a forgószél!” – kiabálták át egymásnak. Egész nap csak fogták a fejüket és azon gondolkodtak, hogyan tudnák azt a sok zöldséget kibogozni.

 

Irta és rajzolta: J. Kornelia

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.