Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Apró és Cseprő kalandjai

(részlet)

Az őszi napfény reggeli sugarait szórta be mackóék barlangjának ablakán. A szorgalmas mackómama éppen az illatozó szamócát válogatta és így szólt az udvaron hancúrozó virgonc bocsaihoz:
- Gyertek gyorsan, mert nemsokára itt a tél! Fogjátok ezt a kosarat és szedjétek tele csipkebogyóval! Finom lekvárt és illatos teát főzünk majd belőle.
A mackók olyan picik voltak, hogy az egyiket még icipici bocs korában el is nevezte a mackómama és a mackópapa Aprónak. A kishúgát pedig minek is nevezhették volna? Sokat törték a fejüket ezen a mackószülők, de nem jutott egy név sem az eszükbe. Márpedig egy ilyen aranyos kisbocs nem maradhatott név nélkül!
- Ha az egyik neve Apró, akkor a másik legyen Cseprő – döntötte el végül a nagy kérdést a mackópapa. Illett is a kismackóra ez a név, mert alig volt nagyobb annál a vízcseppnél, ami a barlangjuk faláról cseppent le néha. Apró és Cseprő mindig vígan játszadozott a barlang előtt és csak ritkán mehettek el sétálni az erdőbe. Most végre itt az alkalom! Különben is, olyan jó dolog csipkebogyót szedni!
-Vigyázzatok, nehogy eltévedjetek! – mondta aggódva a mackómama, mert nagyon féltette kisbocsait.
A két mackó fogta a kosarat és elindultak az erdő irányába,
- Ebédre itthon leszünk!- kiabálták vissza és már el is tűntek a bokrok sűrűjében.
Mackópapa kint dolgozott az udvaron.

- Ha végeztem a fafűrészeléssel, majd utánuk megyek – dörmögte. – Úgyis akartam még egy bödönre való mézet gyűjteni.Kép Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Apró és Cseprő nagyon szerettek az erdőben barangolni. Tudták, hol lehet a legnagyobb és legérettebb bogyókat gyűjteni, hol lehet a legszebb virágokat szedni. Tudták, hogy melyik fa odvában lakik Mókus Benő és hol kopácsol Harkály Janó. Szerették volna az összes barátjukat meglátogatni, de a kosarat is tele kellett tölteni csipkebogyóval.
- Előbb szedjük tele a kosarat! – tanácsolta Apró mackó a kishúgának, aki szívesebben ment volna a közeli tisztás felé, ahol még ilyenkor ősszel is rengeteg virág nyílott.
- Jól van, de utána a rétre megyünk! – egyezett bele a mackólány. – Szeretnék egy hatalmas bokrétát kötni! Ekkorát, ni!
Széttárta karjait és akkora kört írt le vele, amekkorát csak tudhatott egy picurka mackóKép Kép .

 

Amikor megtelt a kosár a két eleven kölyökmackó egyből a tisztásra szaladt. Mókus Benő már javában szervezte a nagy őszi mókusugró versenyt a rét közepén. A hosszúlábú Nyurga Nyuszi pedig a mezei futóversenyre állította sorba az egybegyűlt nyulakat.

Apró mackó egy farönkre telepedett és onnan szurkolt a versenyzőknek.
 -Hajrá, nyuszika! Hajrá, mókuska! – kiabálta a legkisebb nyuszinak és a legkisebb mókusnak.

Cseprő mackó pedig Nyuszi Borival kiment a hatalmas rét közepére és leszedték a legszebb virágokat, még mielőtt Nyurga Nyuszi futóserege letaposta volna.Kép Kép

 

 

A nap már delelőre állt az égen, amikor Apró és Cseprő búcsút intettek barátaiknak.
- Majd tavasszal találkozunk! - mondta a két bocs és elindultak a kosárral hazafelé. Azonban a Húsvéti Nyuszi, Nyurga Nyuszi és Nyuszi Bori odaálltak a két kismackó elé.
- Hogy-hogy, csak tavasszal? – kérdezték csodálkozva.
- Karácsonykor mit fogtok csinálni? – kíváncsiskodott a kicsi Húsvéti Nyuszi.
- Hát, ti nem tudjátok, hogy a medvék a telet átalusszák? – válaszolta Apró mackó. –A papámnak van egy hatalmas évszakórája és még ma este beállítja a mutatóját a virágra. Amikor kibújnak az első tavaszi virágok a réten, az óra felébreszt bennünket. Ennyi az egész… - tette hozzá halkan.
- Akkor nektek karácsonyfátok sincs! – sajnálkozott Nyuszi Bori.
- Meglepetést sem csináltok és ti sem kaptok ajándékot – mondta a hosszúlábú Nyurga Nyuszi.
Csak a Húsvéti Nyuszinak csillantak fel a szemei:
- Támadt egy jó ötletem! A mamátok és a papátok biztosan megbocsájtja ezt a kis turpisságot!

A kis társaság összedugta a fejét és megbeszélték a nagy karácsonyi meglepetést. Utána pedig nagy izgalommal elindultak hazafelé.Kép Kép 

Ahogyan az erdei ösvényen ballagtak, találkoztak a medvepapával, aki egy üres mézes bödönt húzott egy kiskocsin.

- Na, kisbocsaim most meg fogom mutatni, hogy melyik fa odvában találjátok a legédesebb mézet! – brummogta és egy jókora fához vezette a két kisbocsot.
Az odú környékén csak két kis pillangó kergetőzött. Az avarban pedig Süni Samu figyelte az eseményeket egy óriásira nőtt lapulevél árnyékában. Nem láttak egy méhecskét sem a közelben. Akkor lett volna még csak igazán nagy futóverseny! Futottak volna egészen hazáig, ahogyan a lábuk bírja. Mackópapa okos medve volt és óvatosan engedte bele a mézes bödönt a hatalmas sötét odúba. A bödön gyorsan megtelt mézzel, azonban annyira nehéz lett, hogy a mackópapa nem tudta egyedül kihúzni. A két kis medvebocs is belekapaszkodott a kötélbe.
- Egy, kettő, három! – vezényelt mackópapa. Megfeszültek a mackóizmok és már kint is volt a mézes bödön. Jókedvűen húzták hazáig a kiskocsit és észre sem vették, hogy a segítőkész Egér Elemér is melléjük szegődött.Kép Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vidáman toppantak be mackómamához, aki már megfőzte az ínycsiklandózóan illatozó finom ebédet. Az ebéd után pedig segítettek a csipkebogyóból lekvárt főzni. Miután az utolsó üveg lekvár is felkerült a kamra polcára a szamócaszörp mellé, begurították a nehéz mézes bödönt is a téli raktárba. Milyen jó lesz majd, ha a hosszú alvás után éhesen felébrednek!
Elvégeztünk minden munkát, most már csak az évszakórát kell tavaszra beállítanom – mondta mackópapa.
Apró és Cseprő kerekre nyitott szemekkel lesték, hogy miként forgatja el az apjuk az óra mutatóját. Nem is olyan nehéz! – gondolta magában Apró mackó és huncutul kacsintott a kishúgára.
A napsugarak még egyszer utoljára megsimogatták az erdő őszi lombjait és bekukkantottak mackóék barlangjának ablakán. Utána pedig nyugovóra tért a fény a távoli hegyek mögött. A medvecsalád is téli álomra hajtotta a fejét.
Írta és rajzolta:J.Kornélia
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.