Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az icipici mákszem
Réges-régen történt, amikor még a nagyanyó mákot ültetett a kert végébe, hogy az egyik mákgubóban állandóan elégedetlenkedett egy icipici mákszem. Szűk volt a hely az otthonukban, de a sok-sok testvér jól megfért egymással. Csak ez az egy pöttöm mákszem morgolódott reggeltől estig.
- De jó lenne egy tágasabb otthon, ahol egyedül futkározhatnék – sóhajtozott nagyokat. Közben arrébb lökdöste testvéreit, hogy nagyobb helyet csináljon magának
A perzselő nap ropogósra szárította a mákültetvényt. A levelek recsegve hullottak le a nyári szélben. A mákgubók ide-oda hintáztak hosszú száraikon és hallani lehetett a mákszemek zizegő énekét. Vidáman dalolt a sok kis mákszem, csak az elégedetlenkedő zsörtölődött:
- Na, ebből elegem van! Megyek és keresek magamnak egy másik otthont, mert ezt már nem lehet kibírni!
Hiába sírtak a testvérei. Kérlelték, hogy maradjon velük. A kis mákszem nem hallgatott a jó szóra. Kibújt a biztonságos otthonából és ijedten kapaszkodott meg a jobbra- balra hajladozó mákszárban. Éppen arra mászott a kukac.
-         Ülj fel a hátamra, leviszlek innen! – mondta.
A mákszem felült a kukac hátára és egykettőre lejutottak a földre. A kukac a közeli körtefa alatt lakott, egy szép, érett körteházikóban.
- Jut itt hely bőven neked is – mondta és behívta a házába az icipici mákszemet.
A mákszemnek először tetszett az új otthon. A baj csak az volt, hogy az édes körte lé állandóan a nyakába csurgott. Másnap már túl nyirkosnak találta a körteházikót.
- Na, ebből elegem van! Megyek és keresek magamnak egy másik otthont, mert ezt már nem lehet kibírni! – elégedetlenkedett a mákszem és útnak indult.
A tücsök éppen ott lustálkodott a szőlőlugas árnyékában, amikor észrevette a fáradtan botorkáló mákszemet. Megsajnálta a kis vándort és meghívta az otthonába. A tücsöklyuk a szőlőtő alatt volt mélyen beásva.
- Itt legalább nem csorog a körte lé a nyakamba – gondolta magába a kis mákszem. Tetszett neki az új otthon. Ott is maradt volna, ha a hegedűszó nem zavarja. Ugyanis a tücsök egész nap csak muzsikált.
Na, ebből elegem van! Megyek és keresek egy másik otthont, mert ezt már nem lehet kibírni! – mérgelődött a kis mákszem és kimászott a tücsöklyukból.
Ahogy ment, mendegélt eszébe jutott a régi kedves otthona.
-         Milyen jó volt a sok apró máktestvérrel! Milyen szép volt a zizegő mákmuzsika! – sóhajtotta és elindult az ültetvény irányába.

Amikor odaért, felmászott az ide-oda billegő mákszárra. Éppen arra repült a veréb és leszállt megpihenni a mákgubóra. Észrevette a hazafelé igyekvő mákszemet. A veréb már nagyon éhes volt. Nézte, nézegette az icipici mákszemet, aztán nagyra nyitotta a csőrét és – hamm!, bekapta.

Írta és rajzolta: J. KornéliaKép Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.