Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csiga apó házikója
Egyszer régen, amikor még minden gyerek nagyon szerette a kelkáposzta főzeléket, éldegélt a káposztaföld szélén egy öreg csiga. Mindenki csak úgy hívta, hogy Csiga apó. Takaros, fehér házikóját fáradságos munkával maga építette. Úgy vigyázott rá, mint a szeme világára. Széltől, naptól, víztől mindig óvta, olyan nagy becsben tartotta.Kép
Néhanapján levette hátáról és ilyenkor még a csúcsát is olyan fényesre törölgette, hogy a napsugár szégyenében elbújt a káposztalevelek mögé. Ahogyan telt-múlt az idő úgy Csiga apó is egyre öregebb, fáradtabb lett. Gondolta, épít magának egy kisebb házat, mert a régi már túlságosan nehéz a fájós derekának. Lerakta hát régi házikóját egy káposzta tövébe és nyomban neki is látott az izzadságos munkának.
A szomszédban lakó Pókica nagy gonddal feszítette ki hálóját a két káposztafej között. Alig hitt a szemének, amikor észrevette az üresen álldogáló csigaházat.
- Nahát, Csiga apó! Miért hagynád itt gazdátlanul ezt a csinos házikót? Add oda nekem!
- Neked adom, ha szépen rendben tartod – válaszolta Csiga apó.
A pók máris futott az új lakhelyére, hogy körülnézzen. Felszaladt a csigaház csúcsára és onnan kiabálta:
- Innen ugyan nincs olyan szép kilátás, mint a káposzták tetejéről, de azért elfogadom!
Nagyon megtetszett neki az új, meleg otthon. Gondolta magában, hogy ezután már fújhat a hűvös őszi szél, soha többé nem fog ázni-fázni kint az esőben.
Pókica fogta magát és beköltözött a szép, tiszta csigaházikóba. Jöttek a ködös őszi reggelek és sárgán potyogtak le a falevelek. Kijött nagyapó a kertbe, összeszedte a káposztafejeket és lehordta a pincébe.
Csiga apó elhatározta, hogy még a tél beállta előtt meglátogatja a pókszomszédot. Amikor odaért régi otthonához, alig ismert rá hófehér házára. Szürke volt annak már minden hajlata a sok pókhálótól.
- Ha már itt vagyok, bekopogok! – mondta.
Pókica olyan szélesre tárta a bejárati ajtót, amilyenre csak tudta. Ám a szegény Csiga apó mégsem fért be rajta a vastagon lerakódott pókhálótól.
- Így jár az, aki a pókra bízza házát – sóhajtott Csiga apó és hozzáfogott a nagytakarításhoz.
Pókica pedig nagyon elszégyellte magát. Szégyenében egy langyos őszi szellő hátára ült és pókfonalat húzva maga után, eltűnt a messzeségben. Ha találkoztok néha egy pókfonallal, akkor biztosan felétek járt.

Kép

Írta és rajzolta: J. Kornélia
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

J. Kornélia

(J. Kornélia, 2010.12.04 15:36)

Köszönöm Laci!
Örülök, hogy tetszik ez a kis meseoldal. Sétálgass csak nyugodtan itt és érezd magad jól ebben a világban! Remélem az én lelkem is sokáig itt ragad még, mert az a kinti világ - tudod -, az bizony nem ilyen....