Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Mocorgó és a háromlábú szék Kép
Volt egyszer a kert végében egy egresbokor. Ezen a télen akkora hó esett, hogy az apró bokor alig látszott ki a hótakaró alól. A bokor tövében, mélyen a föld alatt a jó meleg egérkuckóban éldegélt az egércsalád. Az egérpapa és az egérmama tíz szeleburdi egércsemetét nevelt. Amíg az egérmama főzött a picurka konyhában, addig az egérpapa székeket faragott a picurka szobában. A kisegerek pedig ott hancúroztak körülöttük.
 A leghaszontalanabb egeret Mocorgónak hívták. A kis ugri-bugri sosem tudott nyugton maradni és ráadásul hazudni is nagyon szeretett. Folyton ott téblábolt az apja körül, de a lehullott faforgácsot már nem volt kedve összeszedni. Inkább belefúrta magát a forgácskupacba és addig-addig ficánkolt, amíg szanaszét nem túrta az egész szobában
Egérpapa az orra hegyére tolta a szemüvegét és bosszankodva nézett körül:
-         Nézze meg az egér! Ki csinálta ezt a nagy rendetlenséget?
-         Nem mi voltunk! Nem mi voltunk! – cincogták az egérkék
-         Én sem voltam! – szólalt meg halkan Mocorgó és tovább lapított az asztal alatt.
-         Hát, ha senki sem volt, akkor ez a sok faforgács csak úgy lábra kelt és
szétvándorolt a szobában. Az ilyen különleges széknek már csak ilyen különleges faforgácsa lehet - mondta az egérpapa és újra belemerült a munkájába.
-         Milyen az a különleges szék? – kérdezte kíváncsian Mocorgó.
-         A különleges szék nem olyan, mint a többi. Aki egy ilyen székre ráül, annak
mindig igazat kell mondania, mert a hazugot egyből ledobja magáról. Remélem, karácsonyra elkészül mind a tizenkettő.
-         Tizenkettő?! – kérdezte rémülten Mocorgó.
-         Bizony tizenkettőt faragok belőle, hogy mindegyikőnknek legyen egy saját széke.
Mocorgó aznap este csak ímmel-ámmal evett a vacsorából. Azon töprengett, vajon mi lesz, ha az ő széke elárulja, hogy a gazdája csak ritkán mond igazat. Még belegondolni is rossz!
Ahogy teltek-múltak a napok, úgy szaporodtak az elkészült székek. Már csak egy hiányzott. Az egérpapa nagy gondban volt, mert kevésnek bizonyult a fa.
-         Nem lesz elég a faanyagom az utolsó székhez – mondta. – El kéne menni a
harkályhoz. biztosan maradt még nála egy kisebb deszka.
-         Majd én elsétálok hozzá! – ajánlotta egyből Mocorgó.
Fogta szánkóját és elindult a gyümölcsösbe a harkályhoz. Útközben azon gondolkodott, ha nincs elég fa, akkor az egérpapa nem tudja befejezni a széket.
Neki meg jó lesz az a régi és nyugodtan hazudozhat tovább.
Már messziről hallotta a harkálymester kopácsolását. A harkály tartotta rendben a gyümölcsfákat. Óvta őket a kártevőktől és a lehullott gallyakat is mindig összeszedte. Amikor meglátta a közelgő Mocorgót, egyből megkérdezte:
-         Nocsak, fiam, talán fáért jöttél?
-         Á, nem – válaszolta a kisegér. – Csak szánkózgatok itt kint a kertben.
-          Pedig most nagyon szép diódeszkám van – ajánlgatta portékáját a harkály. – Talán elkészültek azok a székek?
-          El ám, mind a tizenkettő! – füllentett megint a kisegér.
Aztán elbúcsúzott a harkálytól és visszafordult az üres szánkóval.
-         A harkálynak nincs fája – mondta, amikor hazaért.

Az egérpapa a fejét csóválgatta:

                -      Akkor, bizony az utolsó székre már csak három láb jut.
                -      Az lesz a Mocorgóé! - cincogták a többiek.
Aznap este Mocorgó csak kavargatta a tányérjában az ételt. Sehogyan sem jött meg az étvágya.  Álmos szemekkel fürkészte a sorba állított tizenkét széket. A legvégén ott állt az ő háromlábúja. Mocorgó a forgácskupacban szenderült el. Csendben hallgatta a szú sercegését. Közben azt kívánta, bárcsak az ő háromlábúját is felfalná holnap reggelre. Azt bizony nem falta fel semmi! Ott állt még másnap reggel is tizenkettediknek. Mocorgó egész délelőtt csak lógatta az orrát. Kisöpörte a sok faforgácsot az asztal alól és belapátolta a szemetes ládába. Aztán szomorúan behúzódott az asztal alatti egérlyukba és onnan figyelte a karácsonyi készülődést.
           Az egérmama sürgött-forgott a picurka konyhában és készítette az ünnepi vacsorát. Az egérpapa pedig az apróságokkal együtt feldíszítette a karácsonyfát. Megterítették az asztalt és az asztal köré odaraktákaz új székeket. a háromlábú szék is ott várta a gazdáját.
           A vacsora illata már szétáradt a szobában és mindenki elfolalta a helyét az asztalnál. Csak Mocorgó hiányzott.
                -      Hol lehet az én kis Mocorgóm? - számolgatta csemetéit az egérmama. - Hová tűnhetett?
            Mindenki keresgélni kezdte a kisegeret. Végül az asztal alatti egérlyukba rátaláltak.
                -       Hát te, fiam nem vagy még éhes? - kérdezte csodálkozva az egérpapa.
                -       Éhes vagyok, meg nem is - sóhajtott csendesen Mocorgó.
                -       Gyere csak, ülj gyorsan az asztalhoz! - hívogatta az egérmama.
                -      Nem merek - sírta el magát Mocorgó. - Nem merek ráülni a székemre. Miattam lett háromlábú. Volt a harkálynak elég fája, én meg azt hazudtam, hogy nincsen. Ha most ráülök, biztosan lebillen magáról.
            Úgy folytak a könnyei, hogy alig tudták a testvérei megvígasztalni.
                -       Ülj csak le nyugodtan, te is Mocorgó - mondta csendesen az egérpapa. - Tudjátok, ezek a székek olyanok, hogy az őszinte szót is meghallják, nemcsak a hazugot.
A kisegér óvatosan ráült a háromlábú székre és csodák csodája, semmi sem történt. Csak az, hogy Mocorgó soha többé nem hazudott. Ha fel is borult vele a szék néha-néha - mindenki tudta -, hogy csak túl sokat mocorgott.

Kép

 Írta és rajzolta: J. Kornélia

Kép 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nagyatesz9155@freemail.hu

(Nagy Attila, 2008.02.11 20:33)

Nagyon szép mese gyönyörű képekkel! Szeretlek anyu és sok szerencsét a weblapodhoz!