Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hendlein Tamás (2001)

Góman Tünde (2004)

 

Kép

Sánta Tamás (2001)

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy Viktória rajzai (2001)

 

Kép

Sánta Tamás (2004)

 

Kép

Kovács Beáta (2004)

 

Kép

Nagy Bianka (2001)

 

 

Kép

Nagy Attila (2001)

 

 

Kép

Nagy Viktória (2001)

 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sánta Tamás (2004)

Horváth Krisztina (2004)

 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Horváth Krisztina (2004)

Góman Tünde (2004)

 

Kép

Vörös rózsa

Álmok varázsa,
szavak elmúlása,
szívem dobbanása
újra él.
Szárnyakon szárnyalva,
csókok vörös rózsája,
tavaknak csillogása
szívem meghalni vél.
Remények reménye,
tüzes kertjében égve,
megpecsételjük,
szívünk szerelmét!

                 Sánta Tamás verse

 

 

Góman Tünde (2004)

 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beles Szandra (2001)

Vajda Petra (2001)

 

Kép

 

 

Sánta Tamás (2004)

 

Kép

 

 

Sánta Tamás (2001)

 

Kép

 

 

Nagy Viktória (2001)

 

 Kép Kép

 

 

Nagy Viktória rajzai (2004)

 

 

Egér a kultúrházban

 

 

Egy falusi egértől sok minden kitelik. Arra azonban én sem gondoltam, hogy belopakodik a kultúrházba. A szemtelenje! Biztosan ott álldogált a szántóföld szélén, mármint a két hátsó lábára állva és úgy szimatolt a levegőbe: „kenyérillatot érzek!”, meg „finom sajt illatát hozza felém a szél!”, mégpedig a falu közepéről, a kultúrházból!

Ahogy pakoltam össze a csendélet kellékeit a rajzfoglalkozás végén, meglepődve vettem észre, hogy vagy az egyik kifli közepe hiányzott, vagy a kenyércsücsökben tátongott egy-egy hatalmas lyuk. Te jó ég! Egér van a kultúrházban! Körülnéztem a sarkokban, mindenhol, de hiába kerestem.
A legközelebbi foglalkozáson már éberebb voltam és árgus szemekkel figyeltem a székekre beállított csendéleteket, a drapériák minden rezdülését.
Aztán nagyon elszégyelltem magam, amikor láttam, hogy hol az egyik, hol a másik gyerek tör le egy darabkát a kifliből, vagy a kenyércsücsökből. Éhesek voltak. Gyerekkoromban a kenyércsücsköt „gyürkének” neveztük és én is nagyon szerettem. Ha sok gyürkét esztek, - mondta szegény apám – akkor ti is gyürkés (értsd: gyúrós) gyerekek lesztek. Egyék csak azt a kenyércsücsköt! – gondoltam.
Pár év múlva, amikor újra rajzfoglalkozásokat szerveztem, már előrelátó voltam. Egy jó ügy mindig megnyitja az ajtókat, az emberi szíveket és két környékbeli cégtől édes és sós rágcsálnivalókat, valamint üdítőket kaptunk.
Három órakor kezdődtek a rajzfoglalkozások. Már rég volt ebéd és úgy négy óra tájban a szorgalmasan rajzoló Géza mindig megkérdezte: „Nelli néni, mikor eszünk?” Én pedig tudtam, hogy jöhetnek a sütis zacskók, mindent rá a tálcára, az üdítőket is, amiket aztán pillanatok alatt el is tüntettek.
Végül a kisegerek, ha hiszitek, ha nem, nagy igyekezettel tovább rajzoltak. Látjátok ti is, nem?

  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.