Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sütött a sün pogácsát
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy icipici szellő. Ott bujkált a kert végében a kerítéslécek között. Nem mert semerre sem elmenni, semerre sem fújdogálni. Arra járt az öreg szél és megkérdezte tőle:
- Miért csak a lécek közt üldögélsz? Gyere velem a szántóföldre! Ott lehet csak igazán süvíteni!
- Azt én nem tudok – válaszolta szomorúan a pici szellő.
- Dehogynem tudsz! Csak annyit kell csinálni, hogy: s-s-s-s-s-s-s-s!
- Sz-sz-sz-sz-sz-sz! – sziszegte a pici szellő.
- Tényleg nem tudsz! – sajnálkozott a szél.
Az öreg szél leült az icipici szellő mellé és visszagondolt a gyerekkorára, amikor még ő sem tudott fújdogálni.
- Megtanítalak egy mondókára. Ha már te is fújod, akkor ugyanúgy süvíthetsz, akárcsak én – mondta az öreg szél és máris susogni kezdett:
Sütött a sün
pogácsát.
Tojásosat,
sajtosat,
tejfölöset,
vajasat.
Mindegyikből
jó sokat.
 
Jött a hűs szél
sebesen,
süvített a
kéményben.
A pogácsát
kóstolta:
- Kissé sós lett -
susogta.
Az összeset
kifújta:
s-s-s-s-s-s-s!

A pici szellő megtanulta a verset és addig-addig fújta, amíg olyan hangosan nem tudott süvíteni, hogy még a felhők is szétfutottak ijedtükben fent az égen. Akkor táncra perdült örömében és útra kelt az öreg széllel. Azóta is együtt vágtáznak és süvítenek a dimbes-dombos szántóföldön.

Kép

Írta és rajzolta: J.Kornélia

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.